Kedvencek közé 2017. 8. 19. - Szombat, 14:57 - Névnapok: Huba

Sárvár és Vidéke Méhészegyesület

2005. március 12-én tartotta alakuló közgyűlését a független, jogilag önálló „Sárvár és Vidéke Méhészegyesület”. Az egyesület alakuló közgyűlését Benedikti Árpád vezette le. Az alapító tagok száma 34 fő.

2005. május 18-án Tolnai Olivér elkészítette az egyesület új körbélyegzőjét. Az egyesületet sok viszontagság érte a múltban. Több tucat olyan ember dolgozott érte és benne, akik neve nem szerepe e rövid összefoglalóban, pedig megérdemelné. Számtalanszor átalakult, de a méhészek közösségbe tartozás igénye, közös célja, tudásvágya minden alkalommal erőt adott az akadályok leküzdésében. A napjainkig elvégzett közösségi munka és a felhalmozott tudás előtt tisztelgett a tagság, amikor az alapító okiratban rögzítette a következőt: „az egyesület utódjának és szellemi örökösének tekinti magát”.

Az egyesület megalakításának gondolata 1924 májusában született meg. Az elhatározást hamarosan tett követte. Létrejött egy 6 fős előkészítő bizottság, majd 1924. augusztus 23-án megalakult a Sárvári Járási Méhészegyesületet.Az egyesület célja: „ a Sárvári Járás területén lévő méhészeknek az egyesületbe való tömörítése, a méhgazdaság előbbre vitele, tagjai anyagi helyzetének a méhészkedés utján való elősegítése, ragályos méhbetegségek leküzdése és végül az okszerű méhészet előmozdítása.”Az egyesület pecsétje: Méhkas röpködő méhekkel, a méhkas alatt az egyesület megalakításának évével 1924-el. A méhkas körül „Sárvári Járási Méhészegyesület körfelirattal”.Az egyesületnek a megalakítás évében 117 tagja volt.1924. augusztus 31-én, az egyesület működésének területén, Bögötén, tartott előadást a méhészet nagymestere id. Boczonádi Szabó Imre.A méhészegyesületnek nagyon sokat segített két méhészeti felügyelő Bázler Béla és Valló Árpád. Ezért az egyesület a „Sárvári Járási Méhészegyesület Díszelnöke” címet adományozta nekik.1926-ban az egyesület taglétszáma elérte a 146 főt.1928. június 4-én az egyesület csatlakozott a Magyar Méhészeti Egyesületek Országos Szövetségéhez.
Az egyesület erejét egy méhésztelep létrehozása kötötte le. A telepet a tagság saját anyagi erejéből hozta létre. A munkákhoz váltókölcsönt vettek fel és a tagok kamatmentes hitelt bocsátottak az egyesület részére. Az anyagi javak biztosítása céljából színi előadásokat és táncmulatságokat rendeztek, amelyeknek a nyereségét az építkezési költségek fedezésére fordították.1929. június 23-án a méhésztelepet ünnepélyes keretek között felavatták. Ezen az ünnepségen adományozták ifj. Maróty László országgyűlési képviselőnek a „Sárvári Járási Méhészegyesület Díszelnöke” címet.A telep elkészültével az egyesületnek egy régen vágyott célja teljesült. Megteremtették ezzel a lehetőséget a mintaméhészet létrehozására, ahol gyakorlati segítséget kaphattak az érdeklődő méhészek. A telep olyan bázisa lett a méhészeknek, ahova vasárnaponként kirándulásokat szerveztek és az egyesület családias közösségé szerveződött. Kulturális rendezvények szervezésére vigalmi bizottságot hoztak létre.1931. július elején elkészült a lak. Az átadási ünnepséget július 12-én délután 4 órakor tartották. Az ünnepélyen a helybéli tűzoltó zenekar szórakoztatta a közönséget.A tagok szakmai tudásának fejlesztése és a méhészeti élet híreihez való közelebb kerülése céljából az egyesület megrendelte és hivatalos lapjává minősítette a 1931. január 1-től havonta megjelenő MÉHÉSZUJSÁG című lapot.A Magyar Méhészeti Egyesületek Országos Szövetsége úgy határozott, hogy a szövetség ötödik 1934. évi kongresszusát Sárváron tartja.

A kongresszus megtartását a szövetség szeptember 8-9 napjára tűzte ki, amire méhészeti kiállítást és vásárt is terveztek.1934 február első napjaiban tartották az egyesület jubileumi közgyűlését. A közgyűlés módosította az alapszabályt akként, hogy a jövőben az egyesület neve: „Sárvár és Vidéke Méhészegyesület” lett. A közgyűlés határozott arról is, hogy a tisztikart kibővíti egy könyvtárossal.A méhészeti kongresszusra több mint 200-an jelentkeztek. A rendezvény egyik legemlékezetesebb része volt az a szentmise, amelyen felszentelték a Sárvár Vidéke Méhészegyesület zászlaját. A zászlót Komondy Erzsébet készítette Szabó László állami iskolai tanító tervei alapján.A kiállításnak és a kongresszusnak országos visszhangja volt. A győri MÉHÉSZETI LAPOK 1935. évi februári számában az alábbi címmel közöl cikket: „Sárvár a méhészet egyik üdítő oázisa.” és így folytatódik a cikk: „Az egész országban visszhangzott a neve a múlt évi 10 éves jubileuma és a szövetség által rendezett méhészkongresszus alkalmából. Példaképül állítható a sok papiroson létező és elalélt egyesület elé. Az ilyen egyesület virágozni fog, mert szerintük az egyesület erkölcsi fogalom, nem csak tagdíjat szed de ad is. Nem csoda ez a telivér működés akkor, ha meggondoljuk, Sárvár lelke, városbírája, főjegyzője, a község színe-java benne van az egyesületben, melyet számottevő társadalmi alakulatnak tartanak a városban.”A nagy ünnepség után következtek a dolgos és még nehezebb hétköznapok. A nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel az egyesület leszállította a tagdíjakat és ezen túl még adni is akart. Megrendelte tagjainak az előbb idézett győri lapot. Időközben megszűnt a MÉHÉSZUJSÁG, az egyesület hivatalos lapja. Helyette a vezetőség a „MÉH” a Magyar Méhészek Értékesítő Szövetkezete által kiadott lapot rendelte meg és tette az egyesület hivatalos közlönyévé.1935. január 20.-i közgyűlésen úgy határoztak, hogy hivatalosan is felveszik a kapcsolatot az akkor 80 éves győri egyesülettel. Az együttműködés gyümölcsözőnek volt mondható.1936-tól 1945-ig terjedő időszakról fellelhető dokumentumok jelenleg nem állnak rendelkezésünkre. Minden bizonnyal az egyesület élte mindennapi életét.

Nincs hír arról, hogy hogyan vészelte át a háborút. Érte- e valami kár a méhest, a házat, ki vigyázott és őrizte a felszentelt zászlót, a könyvtárat, az értékeket. Ezekre a kérdésekre még választ kell kapni. A háború utáni első híradás az egyesületről egy rövid cikk a „Sárvári Szabadság” 1945. augusztus 12-i számában. Ez olvasható a rövid híradásban: „Ujjá éled a Sárvár és Vidéke Méhész Egyesület.”1951-ben a Belügyminiszter feloszlatta az egyesületet. Az egyesület ingatlanát a telekkönyvi iratok alapján az Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalat kapta meg. Minden valószínűség szerint a méh állomány is a nevezett vállalat gondozásába került. A vállalat megszüntetése után a méhészetet elszállították. Az épület ma is áll szinte eredeti állapotában. Az egyesületek megszüntetése után a szervezett méhészkedést, szakcsoportokat a Földműves Szövetkezetek koordinálták. A sárvári és környékbeli méhészek ebben az időben a Sárvár és Vidéke Földműves Szövetkezet, majd ennek névváltoztatása után az ÁFÉSZ keretén belül működő méhészeti szakcsoport tagjaiként végezték a szakmai munkát. A szakcsoportokon is túllépett az élet, megszűntek.Egy ideig a méhészek csak egyedileg végezték munkájukat. De egyre inkább érezték feszítő erőt, hogy tenni kell valamit, tartozni kell valamilyen közösséghez.

1993. július 31-én a sárvári és Sárvár környéki méhészek találkoztak a polgármesteri hivatal nagytermében. Az összejövetel célja az volt, hogy megalakítsák a Magyar Méhészeti Egyesület helyi szervezetét. A megjelenteket Németh Béla köszöntötte, majd a csatlakozás lehetőségeit ismertette a hallgatósággal. A jelenlévők egyhangúlag döntöttek a csatlakozásról és 24-en be is fizették a tagdíjat. A helyi szervezetnek 1993-ban 27 tagja volt. Az elnök Németh Béla lett.1993. december 13-án a helyi szervezet a Szent László plébániától átvette az 1934-ben felszentelt méhész zászlót. A zászlót jelenleg a Nádasdy Múzeum vigyázza.A helyi szervezet olyan fórumokat hozott létre, ahol szakmai előadásokat lehetett meghallgatni és el lehetett beszélgetni. Kezdett feléledni a közösségi élet.1999-ben minőségileg változott meg ez a munka. A szaktárca segítségével és finanszírozásával számos neves előadót is meghallgathattak a méhészek. 2004. február 14-én Németh Béla munkájának elismeréseként a tagság az „OMME Sárvári Helyi Szervezete Örökös Tiszteletbeli Elnöke” címet adományozta.